Beszámoló a Bod Péter Alapítvány által szervezett: Intézményvezetés és oktatás lebonyolítása a dél erdélyi szórványban. A „templom és iskola” megmaradásának perspektívái
Konferenciánk alapvető célja a szórvány életében alapvetően érdekelt intézmények (erdélyiek és magyarországiak): egyházak, alapítványok és oktatási intézmények munkájának összehangolása volt. A rendkívül akut feladatok megoldására közös stratégia kidolgozását szabtuk ki célul. Ebből kiindulva meghívottaink az iskolai oktatás szervezésében, lebonyolításában és a háttérmunkájában résztvevő iskolai és egyházi életben résztvevő aktív szereplők voltak, esetenként kiegészítve azokkal a célszemélyekkel, akiknek oktatási problémákban döntéshozó szerepük van, vagy lehet.
Céljaink elérésének érdekében négy színhelyen szerveztük meg oktatási konferenciasorozatunkat, amelynek továbbképző jelleget adtunk: Balázsfalván, Küküllőváron, Nagyenyeden és Gyulafehérvárott. A négy színhelyen, október-novemberi hónapokban zajlottak le a rendezvények. A színhelyek kiválasztása nem volt véletlenszerű. A legsúlyosabb oktatási helyzetben levő színhelyek kerültek előtérbe, ahol a közösség a magára maradottság érzésével küzd. Minden színhelyen hasonló előadási sémákkal vázoltuk fel a szórványfeladatokat (Csete Örs, Vetési László, Szegedi László), intézményvezetési megoldásokat (Gál László, Szőcs Ildikó, Szabó Hajnal) és szórványstratégiákat (Gudor Botond, helyi lelkészek, tanárok és tanítók, polgármesterek, Király András államtitkár). A négy színhelyen tartott előadásokat a helyi iskolai állapotok és egyházi helyzet részletes leírása-bemutatása egészítette ki, amelynek segítségével diagnózisszerűen vázoltuk fel a mikrorégiók problémáit és megoldási javaslatokat fogalmaztunk meg a politikum, civil és egyházi társadalom irányába. A konferenciázó-továbbképző folyamatok közben is születtek iskolapolitikai megoldások és felmerültek közösen megoldandó egyházi- oktatási tervezetek, valamint konkrét megoldásokra is sor került.
A közös megbeszélések eredményeit összefoglalva megállapítottuk a differenciált szórványgondozás lehetőségeit és a kölcsönhatásban levő magyar társadalmi szervezetek munkájának feltétlen összehangolásának igényét.
A továbblépés szükségességét a magyar családok településenkénti megszólításban látjuk. Ezt csak társadalmi, civil összefogással valósíthatjuk meg.
Ennek szükségszerűsége abban rejlik, hogy dél erdélyi szórványainkban a magyar gyermekek 50-60 % nem a magyar anyanyelvű iskolát választja, míg ez az arány sokkal rosszabb, ha gimnáziumról beszélünk, ahová csak 20 % körüli a magyar oktatást választók aránya.
Jelenlegi demográfiai visszaesésben, az iskoláztatás krízishelyzetében és az egyházak fenntartási küzdelmei közepette a szórványoktatás fenntartása, és az asszimiláció kivédése össznemzeti feladat.
Konferencián partnerei a megye oktatási intézményei, egyházai (református, katolikus, unitárius) és civil intézményei voltak.
Támogatónk a budapesti Szülőföld Alap volt.
A gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány tevékenységének tükrözője
2010. november 30., kedd
Asszimiláció-szórvány, szórvány-asszimiláció
Két fogalom, amely menthetetlenül összenőtt. Mindkettő egyszerre lehet előfeltétel és következmény. Lehet ok és okozat.
A szétszórtan élő magyarság lelki fizikája azonban nem egyszerű folyamat. Tele van tűzdelve kisebb-nagyobb elbukásokkal, alkuval és kisebb vagy nagyobb sikerekkel. Így is mondhatnánk: feszültség, dinamika van a szórványlétben. A megmaradás és feladás harcának a dinamikája. A magyar tömbből nézve ez a mindennapi küzdelem távolinak tűnik, néha túl távolinak… Pedig a nem pirossal meghúzható etnikai határoknál zajló „végvári harc” ez. Miért? Nyilván nem egyszerűen a rövidtávon fenntartható jelenlétért, hanem a hosszú távon való megmaradásért. Nem önmagáért csak, hanem másokért. Azért, hogy a tömb ne „rojtosodjon” – főleg kívülről. Azért, hogy szóljon az iskolacsengő és a harang. Azért, hogy a templom és anyanyelvünk ne hulljon és ne kényszeríttessen térdre.
A MÁÉRT 2010 november 5–7-i tanácskozásán (Semjén Zsolt ismertetésében) nem véletlen, hogy az asszimiláció kérdése került előtérbe. Rádöbbenés arra, hogy kevesebben vagyunk, fontosak vagyunk, és miért ne, elengedhetetlenül értékesek vagyunk egymás számára. Ezzel a szórványmunka, identitásmegőrzés, asszimilációkivédés magasabb politikai definíciót kapott. Marad tehát a cselekvés, a küzdelem és a remény.
Gyulafehérvár, Nagyenyed, Balázsfalva szórványainak a szórványosodás-asszimiláció kettős fogalma nem ismeretlen. Így is mondhatnánk: „genetikusan kódolt” és „genetikusan kikódolandó” bölcsőhelyi üzenetek harcáról van szó. Civil társadalmunk, egyházaink, iskoláink felelősei ennek a megmaradási harcnak. A gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány 2010-es munkájával, partnereivel konkrét feladatvállalásokban emlékeztetett a hit és cselekedet együttes gyakorlatára. A kolozsvári Communitas Alapítvány segítségével a Bod Péter Alapítvány támogathatta a Gyulafehérvárra ingázó (vajasdi, alvinci, igeni) diákokat. Ugyancsak a Communitas segítségével a szórványból összegyűjtött (bethlenszentmiklósi, balázsfalvai, medvési, alsóváradjai) bentlakók számára támogatást nyújthatott és táncházat működtethetett. A tanulási körülmények-lehetőségek biztosítása után az oktatás, műemlékvédelem és művelődésszervezés – tehát a tartalom biztosítása – volt a fontos. A budapesti Szülőföld Alap segítségével a Gróf Majláth Károly Gusztáv Római Katolikus Líceum általános osztályainak délutáni programot biztosított, majd a fehérvári hallgatóközönségnek a Fejedelemség és tolerancia körében előadássorozatot szervezett. Nem utolsósorban a képzők és képzés területén dolgozók: tanárok, tanítók, lelkészek, értelmiségiek számára három mikrorégióban (Küküllőváron-Bethlenszentmiklóson, Nagyenyeden, Balázsfalván) továbbképző és szórványiskola menedzsmenti kurzusokat-konferenciát szervezett. Ennek végső, következtetéseket levonó alkalmára kerül sor november 20-án, szombaton 11 órai kezdettel Gyulafehérváron a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceum Általános Iskolájának dísztermében, neves előadók (Vetési László szórványszakértő, Király András államtitkár, dr. Gál László igazgató, Szabó Hajnal tanfelügyelő, Szegedi László kőhalmi szórványgondozó esperes stb.) részvételével. A templom és iskola megmaradásának dél-erdélyi perspektíváinak tárgyalása a mintegy 70 meghívott jelenlétébena budapesti Szülőföld Alap támogatásainak hiánytalan megvalósítását jelenti. Az ingázást és bentlakást a kolozsvári Communitas Alapítvány támogatta. Az identitás szimbólumainak, a templomnak védelmében idén a budapesti Ágoston Sándor Alapítvánnyal együtt a diódi és a borbereki templomokat javítottuk. Tudomásul kell vennünk azt, hogy már nem elég konceptuálisan ingázni a tömb és a szórvány között, hanem végre kell tenni valamit. Az a valami nem más, mint a végtelen isteni szeretettől áthatott mindennapi küzdelem a szórványért az asszimiláció ellen. Ehhez jogot és lehetőséget maga az állam és az alkotmány ad. Kérdés, hogy élünk-e vele? Végül is ettől függ az asszimiláció kérdése.
Két fogalom, amely menthetetlenül összenőtt. Mindkettő egyszerre lehet előfeltétel és következmény. Lehet ok és okozat.
A szétszórtan élő magyarság lelki fizikája azonban nem egyszerű folyamat. Tele van tűzdelve kisebb-nagyobb elbukásokkal, alkuval és kisebb vagy nagyobb sikerekkel. Így is mondhatnánk: feszültség, dinamika van a szórványlétben. A megmaradás és feladás harcának a dinamikája. A magyar tömbből nézve ez a mindennapi küzdelem távolinak tűnik, néha túl távolinak… Pedig a nem pirossal meghúzható etnikai határoknál zajló „végvári harc” ez. Miért? Nyilván nem egyszerűen a rövidtávon fenntartható jelenlétért, hanem a hosszú távon való megmaradásért. Nem önmagáért csak, hanem másokért. Azért, hogy a tömb ne „rojtosodjon” – főleg kívülről. Azért, hogy szóljon az iskolacsengő és a harang. Azért, hogy a templom és anyanyelvünk ne hulljon és ne kényszeríttessen térdre.
A MÁÉRT 2010 november 5–7-i tanácskozásán (Semjén Zsolt ismertetésében) nem véletlen, hogy az asszimiláció kérdése került előtérbe. Rádöbbenés arra, hogy kevesebben vagyunk, fontosak vagyunk, és miért ne, elengedhetetlenül értékesek vagyunk egymás számára. Ezzel a szórványmunka, identitásmegőrzés, asszimilációkivédés magasabb politikai definíciót kapott. Marad tehát a cselekvés, a küzdelem és a remény.
Gyulafehérvár, Nagyenyed, Balázsfalva szórványainak a szórványosodás-asszimiláció kettős fogalma nem ismeretlen. Így is mondhatnánk: „genetikusan kódolt” és „genetikusan kikódolandó” bölcsőhelyi üzenetek harcáról van szó. Civil társadalmunk, egyházaink, iskoláink felelősei ennek a megmaradási harcnak. A gyulafehérvári Bod Péter Alapítvány 2010-es munkájával, partnereivel konkrét feladatvállalásokban emlékeztetett a hit és cselekedet együttes gyakorlatára. A kolozsvári Communitas Alapítvány segítségével a Bod Péter Alapítvány támogathatta a Gyulafehérvárra ingázó (vajasdi, alvinci, igeni) diákokat. Ugyancsak a Communitas segítségével a szórványból összegyűjtött (bethlenszentmiklósi, balázsfalvai, medvési, alsóváradjai) bentlakók számára támogatást nyújthatott és táncházat működtethetett. A tanulási körülmények-lehetőségek biztosítása után az oktatás, műemlékvédelem és művelődésszervezés – tehát a tartalom biztosítása – volt a fontos. A budapesti Szülőföld Alap segítségével a Gróf Majláth Károly Gusztáv Római Katolikus Líceum általános osztályainak délutáni programot biztosított, majd a fehérvári hallgatóközönségnek a Fejedelemség és tolerancia körében előadássorozatot szervezett. Nem utolsósorban a képzők és képzés területén dolgozók: tanárok, tanítók, lelkészek, értelmiségiek számára három mikrorégióban (Küküllőváron-Bethlenszentmiklóson, Nagyenyeden, Balázsfalván) továbbképző és szórványiskola menedzsmenti kurzusokat-konferenciát szervezett. Ennek végső, következtetéseket levonó alkalmára kerül sor november 20-án, szombaton 11 órai kezdettel Gyulafehérváron a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceum Általános Iskolájának dísztermében, neves előadók (Vetési László szórványszakértő, Király András államtitkár, dr. Gál László igazgató, Szabó Hajnal tanfelügyelő, Szegedi László kőhalmi szórványgondozó esperes stb.) részvételével. A templom és iskola megmaradásának dél-erdélyi perspektíváinak tárgyalása a mintegy 70 meghívott jelenlétébena budapesti Szülőföld Alap támogatásainak hiánytalan megvalósítását jelenti. Az ingázást és bentlakást a kolozsvári Communitas Alapítvány támogatta. Az identitás szimbólumainak, a templomnak védelmében idén a budapesti Ágoston Sándor Alapítvánnyal együtt a diódi és a borbereki templomokat javítottuk. Tudomásul kell vennünk azt, hogy már nem elég konceptuálisan ingázni a tömb és a szórvány között, hanem végre kell tenni valamit. Az a valami nem más, mint a végtelen isteni szeretettől áthatott mindennapi küzdelem a szórványért az asszimiláció ellen. Ehhez jogot és lehetőséget maga az állam és az alkotmány ad. Kérdés, hogy élünk-e vele? Végül is ettől függ az asszimiláció kérdése.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)